Sikerek-kudarcok

Szakmai sikertörténetek
Szakmai kudarcok

Szakmai sikerek

T. K. esete

A történetben szereplő anya és két gyermekével érkezett a Kismamaházba. Az anya bal fülére teljesen, jobb fülére 90%-ban halláskárosult. A négy éves kislány és a két éves kisfiú anyjuk sérüléséhez alkalmazkodva élték mindennapjaikat. Az anya tökéletesen tudott szájról olvasni és beszéde is érthető volt. Az ügyintézésben és életvezetésben nem remekelt, a mindennapok lehetőségeit kihasználva élt. Egy Miskolchoz közeli faluból érkeztek, ahol már tetemes közüzemi tartozást halmozott. Télre már kikapcsolták az áramot, gázt, így nem maradhattak. Lakónk, nevezzük Krisztinának, édesanyja és férje már évekkel ezelőtt kiköltöztek Kanadába és az állampolgárságot is megkapták. Krisztina és féltestvére a kiköltözéskor már nagykorúak voltak és nem akarták elhagyni az országot. Ekkor még nem gondolta, hogy két gyermekkel és sérült hallásával teljesen magára utalva marad. A kicsik apja nős férfi, aki nem gondoskodott róluk.

Bekerülésekor a beilleszkedés nehézkes volt. A családgondozás folyamán kiderült, hogy lehet új hallókészüléket íratni neki, az ügyintézésbe és betegkísérőnek a Támogató Szolgálatot is bevontuk. Jogásznőnk segítségével rokkantsági nyugellátását kezdtük intézni. Szerettük volna, ha a helyi önkormányzattal együttműködve egy kisebb lakást kaphatna a faluban és ott nyugellátásából és egyéb jövedelmeiből, alkalmi fodrászkodásból megélhetne. Krisztina azonban családja körébe vágyott, édesanyjához szeretett volna kiköltözni. Többször beszéltünk az anyjával, azonban a kiutazás költségeit nem tudta fedezni. Ekkor érkezett a nyugdíjintézet határozata, hogy a nyugellátását visszamenőleg fél évre megkapja. Krisztina ekkor végleges döntést hozott, hogy elutazik édesanyjához. Mi mindenben segítettük. Azóta többször beszéltünk vele és édesanyjával, jól vannak, siketként tanulja az angolt szájról olvasni.

Krisztina esete mindenkinek erőt ad mind a magán életben, mind a munkánk végzésében. A hit bármit leküzd Isten segítségével.

 

N. N. édesanya és két gyermekének története

N.N. anya 26 évesen került a Kismamaházba 7 éves fiával és 3 éves kislányával.

Menekült egy megromlott élettársi kapcsolatból melybe annak idején szintén menekült a nevelőintézetből. N.N. gyermekkorát nevelőszülőknél, kamaszkorát állami gondozásban töltötte.Ritka immunrendszeri betegsége kislánya születésekor derült ki. Többször elmondta abbéli félelmét, hogy vajon lesz- e ereje, ideje, felnevelni gyermekeit.

A családgondozás során N.N. ügyeinek intézésében önállótlansága és betegsége miatt segítségre szorult, de igyekezett együttműködni. Mindenképpen dolgozni szeretett volna de munkavállalásai egészségi állapota miatt előbb utóbb megszakadtak. N.N. továbblépésként albérletre gondolt, ennek érdekében szorgalmasan takarékoskodott. Két olyan anyával barátkozott össze a Kismamaházban, akik szeretettel és gondosan nevelték gyermekeiket. Így tanácsaink mellett előtte volt a jó példa is. Lakáshelyzete azonban nem sokat mozdult előre, mivel tartósan nem tudott munkát vállalni. Rendszeres takarékoskodás eredményeképpen viszont jelentős összeget gyűjtögetett össze. Ekkora már eltelt egy év és közösen kerestük a továbblépési lehetőségeket. Rokonai, barátai nem voltak, segítségre nem számíthatott. Itt tartózkodása alatt összes elveszett iratainak illetékmentes pótlásában tudtunk segíteni, rendeződött kislánya hosszan húzódó családjogi helyzete, megoldódott gyermek-elhelyezési és gyermektartási ügye, N.N. kérelmére egészségi állapotának megfelelően 50 %-os munkaképesség csökkenést állapítottak meg és közgyógyellátási igazolványt kapott.

Az ISZCSM és a B.-A.-Z. megyei Önkormányzat közös pályázati feltételeinek N.N. megfelelt. A pályázatot a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálaton keresztül lehetett benyújtani.A pályázat megnyerésében fontos szerepet játszott az, hogy N.N. rendelkezett önerővel. Több környékbeli települési önkormányzatával felvettük a kapcsolatot, hogy segítsük N.N.-t ingatlan-vásárlásának ügyében. Egy kis településen találtunk N.N.-nek és a pályázati kiírásnak is megfelelő kertes házat berendezéssel együtt.

A falu önkormányzata és lakói is szívesen befogadták és segítették őket. A sikeres pályázat eredményeképpen N.N. három hónap elteltével háztulajdonossá vált!

 

K. T. sikerének története

K. T. 29 évesen költözött a Kismamaházba 3 éves kisfiával. T. állami gondoskodásban, nevelőszülőknél nevelkedett fel. Kezdetben, egy kertészetben, majd piacon kisegítőként is dolgozott. Akkori párkapcsolatából két kislánya született. Többször lakott élettársával albérletben, de a kevés jövedelem, és az alkalmi munkalehetőségek miatt nagyon nehezen tudtak megélni, ezért párja édesanyjához költöztek. Időközben kapcsolatuk megromlott a férfi italozása, agresszivitása miatt. Az élettárs édesanyja sem támogatta T.-t sőt felszólította , hogy költözzön el a gyerekekkel. Nehéz évek következtek, T. az utcára került.

Néhány év múlva megismerkedett jelenlegi párjával, aki bíztatta, és erősítette abban, hogy ne adja fel. Megszületett kisfiuk. Kezdetben élettársa munkahelyén, szolgálati lakásban laktak. Egy rövid idő után azonban a férfi az alkohol felé fordult, s már a munkáját is elhanyagolta. Miután megszűnt a munkája a szolgálati lakást el kellett hagyniuk. Ezután tudta meg T. hogy ismét várandós lett. A kisfiú egyre többet betegeskedett, ezért gyakran kellett beutaznia a miskolci kórházba vizsgálatokra. T. ekkor kérte Kismamaházba való elhelyezését. Itt született meg kislánya.

T. az otthon közösségébe könnyen beilleszkedett, a lakókkal jó kapcsolatot alakított ki, részt vesz a mindennapi háztartási munkákban. T-nek elsősorban gyermeknevelési, -gondozási ismereteinek fejlesztésében kellett segítséget nyújtanunk, valamint háztartásvezetésben, környezetének tisztán tartásában kellett ösztönöznünk. T. a Kismamaházban eltöltött idő alatt a családgondozás során mindenben együttműködik, ügyeit önállóan intézi, takarékoskodik. Gyermekeit gondosan neveli, a gyerekek ápoltak, ruházatuk tiszta.

Mindent megtesz, hogy saját otthona lehessen, és gyermekeivel együtt új életet kezdhessen.Mivel nagykorúvá válásakor nem részesült az intézeti-állami nevelt fiatalok számára nyújtott életkezdési támogatásban, így lehetőség nyílt lakáshoz jutási pályázatban való részvételre. A területi gyermekvédelmi szakszolgálattal együttműködve a pályázat sikeres elbírálást nyert. A pályázat útján kapott összeghez az otthonteremtési támogatással egy csendes kis faluban sikerült házat vennie. A családi ház a falu központjában van, az óvoda, iskola is közel található. T. nagyon szeret kertészkedni, ezért különösen boldog volt, hogy kertes házat sikerült megvásárolnia. Karácsonykor az Észak-Magyarország című napilap által indított "Segíthetünk" akció keretében sokan segítették, ajándékozták meg a Kismamaházban lakókat. T. többek között ágyneműt, gyermekjátékokat, egy Kft. felajánlásával pedig kerti szerszámokat kapott ajándékba, amelyet nagy örömmel, és hálával fogadott. Jövőbeni tervei közt szerepel egy tanfolyam elvégzése, majd szeretne munkába állni a lakhelyéhez közeli városba. T. április hónapban beköltözhet első otthonába.

Jó érzés, mindenképpen szakmai siker számunkra, hogy ennyi nehézség, megpróbáltatás után T. és gyermekei saját otthonhoz jutottak.

 

N. L. sikerének története

N.L 38 éves édesanya története 16 évesen kezdődött, családi élete, édesanyjával való kapcsolatának megromlásával. Édesapját nem ismerte, nevelőlapja nevelte fel, 16 éves korában édesanyja egyik napról a másikra elhagyta őket, hollétéről hónapokig nem tudtak. Nevelőlapja zaklatni kezdte, ezért egyre több időt töltött az iskolában, és rokonoknál. Édesanyja hiánya, nevelőlapja zaklatásai elől 17 évesen házasságba menekült.

Kezdetben, albérletben laktak férjével, majd vidéken vásároltak hitelre egy kisebb családi házat. Ekkor kezdődtek a problémák, amelyek házasságuk megromlásához vezettek. Kezdetben férje egyre többet kimaradozott, szórakozni járt. Állandósultak a veszekedések, férje ok nélkül, betegesen féltékenykedett, folyamatosan szidalmazta, néhány alkalommal pedig meg is ütötte L.-t. A családi jövedelmet, fizetését szenvedélyeire költötte. Válása után rokonaitól kért segítséget édesanyja, s nevelőlapja segítségére sem számíthatott.

Rövid ideig tartózkodhattak a rokon családnál, mivel nem volt elegendő hely két család számára a lakásban. Kezdetben munkanélküli volt, s a mindennapi megélhetés biztosításához sem volt elegendő jövedelme, kölcsönt vett fel, s albérletbe költözött fiával. Sikerült elhelyezkednie egy miskolci gyárban, ahol három műszakos munkarendbe kezdett el dolgozni. Mindemellett az albérlet fenntartása, s a törlesztő részlet fizetése jövedelme egészét felőrölte. Ekkor még több hitelt vett fel több pénzintézettől. Teljesen eladósodott, s már nem tudta fizetni a magas albérleti díjat, s létfenntartását sem tudta biztosítani.

Végső kétségbeesésében kereste fel a helyi családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot, amely segítségével kérte a Kismamaházba való felvételét. A családgondozói munka során megtörtént a problémák meghatározása, jövőbeni elérendő célok megfogalmazása. L. beköltözésekor lelkileg, és fizikailag is meggyötört volt, férjétől való válását, az átélt bántalmazásokat, szülői támogatás hiányát, egyedüllétét nem tudta feldolgozni. Depresszióval küzdött, a családgondozó javaslatára heti rendszerességgel igénybe vette a Kismamaházban dolgozó pszichológus segítségét.

A Kismamaházban eddig eltöltött idő alatt együttműködött, a lakókkal jó kapcsolatot alakított ki, segítőkészsége, nyíltsága több új lakónak is segített már az otthonba történő beilleszkedéshez. Ügyeit önállóan intézi, mindent megtesz annak érdekében, hogy jövedelme, és ezáltal továbblépése, lakhatása rendeződhessen. L. jelenleg is három ill. négy műszakban dolgozik a gyárban, idén pedig egy tűzoltó tanfolyamot is sikeresen elvégzett. A tanfolyam elvégzésével fizetése növekedett, így többet tud takarékoskodni, és törlesztő részleteit is rendszeresen havonta fizeti. Precíz, szorgalmas munkavégzéséért dicséretben részesült munkahelyén. Igyekezete, és túlórák vállalása segítette hozzá, hogy egyik kölcsönét már teljes mértékben visszafizette.

A család otthonban tartózkodási ideje ez év júniusában lejár. Kérelmére, s elért sikeres családgondozás eredményeképpen a Kismamaház Továbbléptető lakásába költözik fiával. Szakmai sikernek tekintjük L. lelki megerősödését, akaraterejét, kitartását, amellyel más édesanyák számára is bizonyítja, hogy bármilyen kilátástalan helyzetből vezet út az önálló, új élet felé.

 

Izabella sikerének története

Izabella (27 év) 16 hónapos kisfiával 2012. májusától a Kismamaház lakója. Élettársa édesanyjánál laktak, de a kapcsolatuk rosszra fordult az asszonnyal, így Izabellának gyermekével el kellett jönnie onnan. Mivel Izabella 18 éves koráig nevelőszülőknél élt, rokonai támogatására, más segítségre nem számíthatott, vér szerinti szüleivel, testvéreivel sem beszélt.

Beköltözését követően gyermeke édesapjával megmaradt a kötődés, akivel a gyermek is gyakran találkozott. Izabella helyzetéből adódóan otthonteremtési támogatásra volt jogosult. Több hónapig nézegettük a hirdetéseket, kerestük a lakhatásra alkalmas lakást vagy házat. Igyekezett Izabella személyesen minél többet megtekinteni, míg végül ősszel egy vidéki családi ház megfelelőnek bizonyult, hogy megvásárolja. Utógondozója és a Kismamaház segítségével az ügyintézés problémamentesen zajlott és 2012. decemberében megköttetett az adásvételi szerződés. Tavasszal Izabella saját házába készül kiköltözni. A következő hónapokban takarékoskodni szeretne és a berendezéshez szükséges tárgyakat előteremteni, hogy új életet kezdhessenek. (Már folyamatos a gyűjtögetés: gáztűzhely, adományokból eszközök…)


Szakmai kudarcok

 

N. H.

32 évesen költözött be a Kismamaházba öt kiskorú gyermekével. Az anya elmondása szerint legkisebb gyermekének apja alkoholizálása és bántalmazása miatt menekültek édesanyjához, ahol azonban helyszűke miatt nem maradhattak sokáig. A négy idősebb gyermek iskolába, míg a legfiatalabb óvodába járt. Az anya főállású anyaként a gyermekek után kapott juttatásokból tartotta fenn családját. A családra jellemző volt a hangos életmód, ami miatt nehezen illeszkedett a közösségbe. Gyermeknevelési szokásait szélsőségesség jellemezte. Az első 1-2 hónap után felszínre kerültek az anya pénzbeosztási nehézségei is.

A családot megismerve először abban igyekeztünk segíteni az anyának, hogy a Kismamaház lakóközösségébe be tudjon illeszkedni és gyermekeit ne indulatból nevelje, vagy éppen elhanyagolja.

Megromlott házasságával kapcsolatban is javasoltuk a párterápiát, mint lehetőséget. A családgondozói beszélgetések és lelkigondozás mellett családterepauta és mentahigienes szakember segítsége is rendelkezésére állt az anyának, ami elől sajnos elzárkózott. Néhány hónap után némi változás mutatkozott a család életmódjában. Elsősorban a legidősebb gyermeknél tapasztaltunk pozitív változást: az iskolában helyt állt, segített kisebb testvéreinek „nevelésében”, felügyeletében, pályaválasztás előtt ált, készült a továbbtanulásra. A másik három iskolás gyermekkel kisebb-nagyobb megszakításokkal magatartási problémák jelentkeztek az iskolában, erről is sokat beszélgettünk, az iskolával is tartottuk a kapcsolatot, hogy megoldást találjunk.

Nehezítette a családgondozást, hogy az anyában nem alakult ki jövőkép, csak a mának élő típus volt, nem tudott takarékoskodni. Pénzbeosztási tervet készítettünk, de amit félre tett azt különböző indokokkal mindig elköltötte.

Tanácsoltuk, hogy keressen munkahelyet. Szakmai önéletrajzot készítettünk. Munkahely keresése nem vezetett eredményre.

Eltelt egy év és a fennálló problémák csak időszakosan oldódtak meg. Egy év alatt az anya csak néhány ezer forintot tudott félretenni. A családgondozási tervben közösen megfogalmazott célokat az anya nem tudta teljesíteni, együttműködési szándéka csak látszat volt, a Kismamaházban nem maradhatott tovább.

Az év utolsó napjaiban érkezett a Református Kismamaházba egy kétgyermekes anya, aki immár harmadik alkalommal került anyaotthoni ellátásba. Ők már ismertek voltak a Kismamaház családgondozóinak is. Az anya többször próbált erőszakos élettársa nélkül élni, aki azonban mindig megkereste őt és rábírta, hogy ismét együtt éljenek. Az állandó lakhely szerinti gyermekjóléti szolgálatot, valamint családgondozóját értesítettük, hogy már harmadik alkalommal került a család az ellátórendszerbe.

Az anya B.A.Z. megye egyik kis falujából érkezett

Roma származású, 8 általánost végzett, vékony alkatú, sokat megélt, ugyanakkor vidám és rendkívül segítőkész 28 éves fiatal nő. élettársa munkanélküli, börtönviselt, italozó életmódot folytatott. Agresszív, bár az anya nem állította, hogy őt súlyosan, tettleg bántalmazta volna. A lelki terrortól viszont nagyon szenvedett. Két gyermeke közül a kisfiú még óvodás korú, dongalábbal született, asztmás, rendkívül vékony, folyton betegeskedő, az otthonba kerülésekor alultáplált volt, a gyermekorvos azonnali vizsgálatára volt szükség. Egy penészes, dohos kis házban éltek, ami a gyermek állapotán csak rontott. A kislány általános iskolás tanuló, korának megfelelő fejlettségű. édesapjával kapcsolatosan rossz emlékei voltak, többször említette, hogy apja bántotta anyját, és nem volt mit enniük.

A családgondozó személyes és mély beszélgetéseket tudott folytatni az anyával, elkészült a gondozási szerződés, valamint a gondozási terv rövid és hosszútávra. Rövidtávú tervek között szerepelt a gyermekek iskolába, óvodába való beíratása, valamint a kisfiú gyógyulásával kapcsolatos teendők, az anya jövedelmének átirányítása. Hosszú távú tervként az anya lakhatási problémájának és élettársához fűződő viszonyának rendezése volt a cél. A kliens mindenben együttműködőnek bizonyult, azonban ismerve korábbi döntéseit várható volt, hogy ismét élettárához visszatér. Az apa miután megtudta, hogy hol tartózkodnak, gyakran meglátogatta őket, de tervükről az anya nem árult el semmit. Továbbra is betartotta a gondozási szerződésben foglaltakat, takarékoskodott, nem szegte meg a házirendet, gondoskodott gyermekei testi, lelki fejlődéséről, sőt ha tehette segített másoknak is. Munkahelyet is sikerült találnia, azonban élettársa továbbra is folyamatosan zaklatta. Kiderült, hogy az anya fizetéséből és egyéb jövedelmeiből is juttat a férfiúnak, mikor felkereste őt. Családgondozójának erről nem számolt be. Úgy tűnt, hogy a kliens mindent megtesz problémájuk megoldása érdekében, de nem tudja rendezni kapcsolatát párjával. Az anya gyermekeivel elutazott rokonaihoz egy hétvégén, visszatérte után kapcsolata megváltozott lakótársaival és családgondozójával, bizalmatlanná, ingerlékennyé vált. Annak ellenére, hogy gondjait bármikor megoszthatta az otthon munkatársaival, korábban élt is a lehetősséggel, zárkózottá vált. Egészségi állapota rohamosan romlott, fájdalmai voltak, ekkor kereste meg családgondozóját, hogy elmondja várandós, veszélyeztetett terhes, az orvos azonnali műtétet javasol. Az életmentő műtét során eltávolították az anya méhét. Lábadozása alatt nem kívánt élettársával találkozni és gyermekeivel tervezte közös jövőjét, ennek ellenére a férfiúval továbbra is tartotta a kapcsolatot. A családgondozó kérte őket, pótolják a férfi hiányzó iratait, hogy munkahelyet találhasson magának, és ha közösen terezik a jövőt, gondoskodhasson családjáról. A továbbiakban az anya teljes mértékben elzárkózott, a gondozási szerződésben foglaltakat részben tartotta csak be, nem tájékoztatta családgondozóját, érezhető volt, hogy terhére van a segíteni akarás, hamarosan visszatért élettársához.

Az anyának többször is lehetősége volt arra, hogy sorsán változtasson. Lehetőségeit azonban nem tudta kihasználni, a felajánlott segítséggel nem mindig élt. Ez a család sokkal több figyelmet és időt vett igénybe, mint mások, ugyanakkor az erőfeszítések nem voltak eredményesek.

Az eset inkább csalódást váltott, ki mint kudarcérzést.

Egy anya

Lét gyermekével jelentkezett a Kismamaházba, mivel élettársával nem tud tovább élni: őt bántalmazza, alkoholizál és gyermekei is félnek tőle, "terrorizálja" a családot.

Beköltözésüket követően segítőkész és együttműködő volt, családgondozójával megbeszélte a szükséges teendőket, a gyermekek iskoláztatásáról gondoskodott. Kérte, hogy feltétlenül tartsuk titokban az ittlétét, mert az élettársa bizonyára keresni fogja. A családgondozóknak néhány nap elteltével feltűnt, hogy az anya gyakran és hosszabb időre távozik. Látszólag ugyan teljesíti a megállapodásban foglaltakat, de nem volt őszinte.

A gyermekei viselkedésében is zavartság volt megfigyelhető. Gyakran veszekedtek édesanyjukkal. Egy hét elteltével jelezte, hogy a gyermekekkel hazamegy, mivel alig tudott néhány holmit magával hozni és szüksége lenne a saját dolgaira. Este telefonált, hogy csak másnap jön vissza, de több napon keresztül nem jelentkezett. Egyszer mégis megjelent és arra hivatkozott, hogy élettársa őt és a gyerekeket bezárta és fogva tartotta. Megdöbbenéssel és részvéttel vettünk tudomást az esetről. A lakók jelezték, hogy az asszony alkarján vágott sebek találhatóak. A gondozó kérdésére, hogy honnan származik, elmondta, hogy önkezétől és, hogy már volt két napja vele orvosnál. Ez nem támasztotta alá korábbi állítását, hogy akkor bezárva tartották. Ezt követően megjelent élettársa és folyton zaklatta őt és a többi lakót. Telefonált, csengetett, néha éjjel is folyton csörgette a telefont. Az anya kérte, hogy küldjük el, nem kíván beszélni vele, ugyanakkor tudomásunkra jutott, hogy ha kimegy, találkoznak. Családi játszmájuk színtere lett a Ház. Gyermekei összezavarodottak és sértődöttek voltak, ők sem értették anyjuk viselkedését. A családgondozónak mindig megfelelt, fogadkozott, holott erre nem volt szükség, hiszen ha a férfival kíván tovább élni és hazaköltözni ezt, nyugodtan megtehette volna. Ismételten fogadkozott, mentegetőzött, és egy hétre haza szeretett volna menni, hogy kipróbálja, hátha megváltozott élettársa. Gyermekei nem kívántak vele menni, de néhány perc múlva az egész család egyöntetűen úgy döntött, hogy kiköltöznek, és ismét megpróbálnak közös életet folytatni.

Ebben az esetben az anya bizonytalansága és határozatlansága, önzése még inkább fokozta a családban a feszültségeket, a korábbi állapotok nem változtak meg, ugyanakkor kitette gyermekeit egy újabb traumának. Ez esetben csak annyit lehetett tenni, hogy a családsegítő szolgálatot távozásukról tájékoztattuk.

F. K.

A Kismamaház lakója volt. Három gyermekével érkezett és a negyedik gyermekét várta. A családot már korábban megismertük, mivel már egy hosszabb és egy egészen rövid ideig tartózkodott az Otthonban.

élettársával viharos kapcsolatuk során nagy viták és nagy kibékülések követték egymást. Mivel egy kültelki téliesített nyaralóban laktak, melyben kis területen, egy helyiségben, nevelték szerény körülmények között gyermekeiket.

A családsegítő szolgálat munkatársa vette fel a kapcsolatot a Kismamaházzal és jelezte, hogy ismét rossz a pár kapcsolata, és a várandós édesanyának és gyermekeinek nem megfelelőek a körülmények. A család várólistára került, és mikor adódott lehetőség felvételt nyert. Az anya elmondta elképzeléseit, melyben elénk tárta, hogy önálló életet szeretne kezdeni, és élettársával kapcsolatát meg kívánja szakítani, mert már „elege van belőle”. A negyedik gyermek születéséig az anya rendkívül együttműködőnek bizonyult, családgondozójával történt megállapodásokat betartotta, takarékoskodott tudván, hogy önrészre lesz szüksége ahhoz, hogy állami támogatásból lakást vásároljon.

Gyermeke születését követően azonban gyakran ment sógornőjéhez és az újszülött gyermekét is kitette a fárasztó utazásnak. Az anyán megfigyelhető volt, hogy már nem a saját, hanem rokonai által vezéreltek gondolatai. Eldicsekedett párjának és a rokonságnak, hogy milyen ügyesen takarékoskodott és a sógornő ötleteitől vezérelten kezdte el önállóan rendezni sorsát. Kevés idő elteltével bejelentette, hogy már egyedül is meg tudja oldani problémáit, költözik élettársához addig, amíg saját lakása lesz. Később megtudtuk, hogy ugyanabban a kültelki nyaralóban élnek, kapcsolatuk változatlanul viharos, és már jön az ötödik baba.

Noémi (22 év)

Négy gyermekével 2012. júniusában költözött Otthonunkba. Legkisebb gyermeke pár hónapos volt, a legnagyobb 6 éves, akikkel akkori élettársa agresszív viselkedése miatt kellett elmenekülniük.

Iratok nélkül, lelkileg összeomolva és bántalmazva, teljes titoktartást kérve kezdtük gondozni a családot. Hamar érezhető volt, hogy Noémi fiatal kora és a gyermekek körüli teendők nehéznek bizonyultak számára. életvezetési, nevelési tanácsokkal láttuk el, ügyei intézéséhez segítséget nyújtottunk. Tervei között szerepelt, hogy képezi magát, és több itt eltöltött hónap után megfelelően takarékoskodva egy kis vidéki parasztházat vásárol, ahová majd kiköltözik gyermekeivel. Azonban a gyermekek ellátása időnként hiányosságokat mutatott, mely később csak fokozódott, így többször is figyelmeztetnünk kellett kötelezettségeire. A családgondozás és tanácsaink ellenére úgy gondolta, hogy az a megoldás, ha kisebb gyermekei közül kettőt édesapjuk gondjaira bíz. Egy olyan férfira, aki fizikailag gyakran bántalmazta Noémit és legnagyobb gyermekét nem szerette, mert neki nem volt vér szerinti édesapja.

Végül egy élettársával töltött nap után Noémi mégis úgy döntött, hogy mind a négy gyermekével odaköltözik a férfihoz, és őket egy számukra nem biztonságos mentális és szociális környezetbe viszi. (A család egy hónapja költözött el, és tudomásunk szerint a gyerekek a mai napig nem járnak iskolába és óvodába…)

Vissza